Majdnem egy hét cigi nélkül

Azért van ott az a majdnem, mert volt egy gyenge napom, amikor rágyújtottam. Történt ugyanis, hogy reggel a tapaszcsere közben sokat gondolkoztam, hogy jó lenne elszívni egy cigit… Itt jött a probléma, mert rágyújtottam, de csütörtökön újra feltettem a tapaszt, így most ismét nem cigizek.

Most, hogy írom ezeket a sorokat, megint megkívántam.:) De nem akarok ennyire előrehaladni, nézzük, hogy milyen volt ez az egy hét. Részletek a tovább mögött.

Első nap

Szombat. Tehát múlthét szombaton reggel tettem fel az első tapaszt. Az első tapasztalatok teljesen pozitívak voltak, mert nem hiányzott túlságosan a füstölés. Persze párszor megfordult a fejemben, hogy rá kéne gyújtanom, de nem volt vészes. Amit még érdemes ezzel a nappal kapcsolatban megemlíteni, hogy egyrészt elég nehezen tudtam elaludni, másrészt pedig jó sok baromságot álmodtam.

Második nap

Vasárnap. Egy kicsit kezdett jobban hiányozni, de nem a nikotin hiányzott, hanem talán a mozdulat vagy  nem tudom mi, de úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Egész nap kómás voltam, szinte egész nap csak feküdtem és szinte semmi értelmeset nem csináltam.

Harmadik nap

Pünkösd hétfő. Ezen a napon már éreztem a dohányásmentes élet néhány előnyét. Egy kicsit úgy éreztem, hogy nem vagyok annyira lusta, mint amikor cigiztem, mert annyi dolgot megcsináltam egy nap alatt, amennyit máskor egy hétvége alatt se. Ekkor készült a cigi.pomi.ninja is. Elkezdtem érezni az ízeket is. Ez a nap kb. ennyi, semmi több.

Negyedik nap

Kedd. Az első munkanap volt azóta, hogy nem cigizek. Tudtam, hogy nehéz nap lesz, mert reggel két kilencedikes osztállyal kezdek. Ennek következtében többször éreztem úgy napközben, hogy rá kéne gyújtani. (Katasztrófa ez a mai fiatalság. :)) Utána pedig egész délután ott motoszkált a fejemben, hogy rá kéne gyújtani. Az is megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha levenném a tapaszt, majd elszívnék egy cigit, majd visszatenném…

Ötödik nap

Szerda. Reggel felkeltem, ittam egy kávé-t, de közben végig arra gondoltam, hogy el kéne szívni egy cigit. Van az asztalomon egy fél doboz cigi, amiből kivettem egy szálat és úgy csináltam, mintha cigiznék. Kár volt, mert levettem a tapaszt és  meg is gyújtottam azt a szálat. Jó volt, hiányzott, de nem volt jó annyira, amennyire hiányzott. Miközben mentem a buszhoz, beugrottam egy boltba és vettem egy doboz cigit, illetve egy öngyújtót is, mivel péntek este elajándékoztam a régit. A nap további részében rendesen cigiztem. Szintén azt tudom mondani, hogy jó volt, de teljesen más, mint amikor cigiztem.

Hatodik nap

Csütörtök. Reggel elszívtam egy cigit, majd hosszabb gondolkodás után feltettem ismét egy tapaszt. Miért? Nem tudom. Talán, mert nem volt annyira jó az előző napi dohányzás. Talán azért, mert nem akartam kidobni a maradék három tapaszt. Talán azért, mert tényleg le akarom tenni. Na jó, csak vicceltem. :)

Hetedik nap

Péntek. Laza nap volt. A délutáni kosarazáson megtapasztaltam még egy előnyét a füstmentes életnek. Nem kb. 10m futás után fulladtam ki, hanem jóval tovább bírtam. A kosarazás utáni sörözésen pedig kiderült, hogy a sörnek is jobb íze van.

Nyolcadik nap

Szombat. Ezen a napon írom ezt a bejegyzést. Délelőtt megvettem a második doboz tapaszt, és majd holnap kiderül, hogy fel is bontom-e azt vagy elteszem egy későbbi próbálkozásra. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, majd holnap reggel kiderül. Valamiért ma megint jó párszor megfordult a fejemben, hogy cigizni kéne…

Összegzés

Írnom kellene valami összegzés félét erről az egy hétről. Nem volt rossz, de nem is volt túl jó. Hiányzott is, meg nem is. Elgyengültem, rágyújtottam majd újra tapaszoztam. Itt járok most.

Abból, hogy nem hiányzik a nikotin, azt a következtetést tudom levonni, hogy a tapasz teljesíti azt, amit ígér. Pótolja a nikotint. Ennyi a dolga, semmi több, és ezt jól csinálja. Aki ezzel nincs tisztában, és csodákat vár tőle, az ne is kezdje el. Tehát a leszokáshoz nem elég a tapasz, kell hozzá egy jó nagy adag elhatározás és minimális akaraterő. Fontosnak tartottam ezt leírni, mivel érdekesek az emberek reakciói a tapasz láttán, de erről majd talán egy másik bejegyzésben.

Nálam a minimális akaraterő megvan, viszont az elhatározás nincs meg. Nem is csodálkozok ezen, mivel csak egy hirtelen jött ötlet volt, hogy ki kéne próbálni a tapaszt, de nem volt sok komolyság az ötlet mögött.  Ha mégis folytatom a dohányzást, akkor az valószínűleg ennek lesz köszönhető…